Hihetelen

Kisebb sokk ért tegnap, mikor Regina írta, hogy meghalt Jules. Annak idején gyakorlatilag főnököm volt. Csoportvezető volt a helpdesken a T-onlinnál. Igaz nem az Ő csoportjába tartoztam, de társcsoportnak ő volt a vezetője. Nem találkoztunk sokat, nem jártunk sokat bulizni közösen, de néha összefutottunk egy egy koncerten, egy két kocsmába. Mindig kedves, és közvetlen volt. Alapvetően vidám embernek "ismertem". Nem bírom felfogni, hogyan történhetett. Mindenkit váratlanul ért az eltávozása. Egy közös ismerősünk írt egy nyílt levelet a cégnek. Azt szeretném megosztani veletek.

Nyugodj békében, Jules!

„2005 végén kerültem be a helpdeskre, ennek kapcsán ismertem meg. A kezdeti időkben a mindennapi munkán kívül más nem kötött össze minket, de pár hónap alatt a kolléga státuszból „haver”, idővel baráttá, legvégül pedig az egyik legjobb baráttá vált számomra.

Sok időt töltöttünk együtt, sok dologba vágtunk bele közösen és sok mindenről beszéltünk egymásnak, egymásról.

Kettőnk között a korkülönbség viszonylag nagynak nevezhető, történetesen 15 év, ami visszagondolva semmit sem jelentett a barátságunk szempontjából. Teljes értékűnek tekintett engem, a véleményem, és adott esetben segítséget is kért. Sosem okozott problémát megtalálni a közös nevezőt.

Akár jóban, akár rosszban Rá mindig számíthattunk, ami fordítva is igaz volt.

Önzetlen és őszinte volt. Azok az emberek, akiket közel engedett magához kijelenthetik, egy igaz barát szerepét szabták rá, ott fent.


Rengeteg mondása, gesztusa, jellegzetessége van, melyeket sohasem fogunk feledni.

A nála fiatalabb hölgyeket rendszeresen „anyának” szólította, amin sokszor elmosolyodtam, elmosolyodtunk.

Én, de talán többek, pedig a „srác” előtagot kapták tőle.

36 évesen aktívabb életet élt, mint a többségünk. Számára nem volt olyan, hogy megállj.

A pihenés is csak az emberi szervezet által megkövetelt muszájból volt ismert neki.

Mozgalmas élete volt, rengeteg dolgot kipróbált.

Imádott lovagolni, airsoftozni, táncolni, görkorcsolyázni, pókerezni, bowlingozni és ez a lista csak egy töredék abból, ami Ő volt, amiben részt vett, kipróbálta magát.

Imádta a jazz zenét, gyakran fordult meg rockabilly rendezvényeken. Táncos lábú volt, ahol Ő megjelent, ott nem maradt tánc nélkül egy leányzó sem.

Szeretett szórakozni és imádta a sört. J

Ha láttunk már legénylakást, hát az övé az volt. A hűtőben az étel és a sör aránya körülbelül 5:95 volt.

Akárhányszor jártam nála, mindig megnevettetett ezzel.

Van egy macskája, őt nyúlnak hívják. Az ember, és a háziállata között tud szoros kapcsolat létrejönni, azonban Jules-nél ez más volt, sokkalta több. Soha nem láttam ahhoz foghatót, ahogy ő szerette, simogatta és játszott a macskájával. Nyúl is érezte ezt. Ragaszkodtak egymáshoz.

Több dolog van, amire ő tanított meg, ő vett rá. Az első, és legmeghatározóbb a görkorcsolyázás.

Az év közepén sportszervásárlásba fogtam, azonban nem tudtam dönteni: bicikli vagy görkorcsolya. Mivel rengeteget beszélgettünk, rávett, hogy vegyek görkorcsolyát, így is történt. A kezdeti nehézségek után – utoljára 10 éve görkorcsolyáztam J – egy rendszeres programmá vált.

Rendszerint a Hősök terén találkoztunk, körbe gurultuk a Ligetet, majd az Andrássyn bementünk a belvárosba, közben pedig megosztottuk az épp aktuális érzéseinket, gondolatainkat. Az idők során ez az útvonal számomra eggyé vált Vele, ma már pedig nem tudom elképzelni nélküle.

Gondolkodtunk rajta, hogy egy búcsúkört teszünk a már megszokott útvonalon, amit ha most nem is, de idővel mindenképp megteszünk.

Szerette a kártyajátékokat, Ő ismertette meg velem a pókert, ami számomra többé vált egy szimpla játéknál. Számos estét töltöttünk együtt, szűk baráti körben kártyázva, beszélgetve, ami néha adott nap koraestétől másnap hajnalig tartott.

Rengeteg gondolatunkat megosztottunk egymással, mindent meghallgatott, és amiben tudott, segített.

Ha egy szóval kéne jellemeznem, azt mondanám, hogy olyan volt, mint egy „gát”, a mondandód meghallgatta, befogadta, és magában tartogatta.

Sokunk fordult hozzá bizalommal, amit Ő tiszteletben tartott.

Számtalan emlékét őrizzük magunkban, melyekkel örökké élni fog bennünk.

Nyugodj békében, Jules!”

Nagy Dávid