szombat, július 14, 2007

Memory of an addict

Itt vagyok. Zamárdin. Itt vagyok Balaton festen. Mégis írok. Hogy kinek azt most nem tudom. Amilyen híres vagyok. A lényeg a lényeg. Most lett vége a Colorstarnak. Isteni volt a hangulat. Tegnap volt egy átlagos Anima sound system utánna meg egy hangulatot teremtrő Basment Jaxxnek. Hihetelen feelingje volt a mostani colorstarnak a Balton partján. Azthiszem jövőre megháromszorozódik ennek a fesztiválnak résztvevőjinek a száma. Egyetlen nagy baj van. Nem hoztam fényképezőgépet. Hogy miért nem? Mert féltem. Kell vennem valami szar mini kompakt gépet amit el tudok vinni ilyen helyekre. Iszonyat volt az iménti koncert. Mindeki táncolt, tombolt, örjöngött. A sör meg itatta magát. Sok sör itatta magát, pedig még vár ránk egy dinnye teli vodkával. Hogy hogyan fogjuk azt elfogyasztani azt még nem tudom, de igyekszünk szerintem. Na megyek is lassan, mert Regina kint vár ránk, és nem örül neki, hogy kockolunk, pedig több mint 24 órán át nem voltunk net elött. Nem mindha annyira hiányzott volna, de azért most nem olyan rosz itt.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Igazán, kedves tsöpsz, megemlíthetnéd hogy igen, igen, vannak olyan leleményes fiatalok akik képesek bejutni a Balaton soundra, a komoly elkerítés és a huligánok elleni védekezés ellenében. És igen igen, megemlíthetnéd, hogy a telefon arra való, hogyha keresik az embert, felvegyék:D Jó szórakozást:)

Csöpi írta...

Ez így van, azonban amennyiben alszok nem tudom felvenni a telefont, de következő alkalommal mikor belógtok valahova akkor ígérem megemlítem:)