Hogy mi?

Találkozódtam. A legtöbben nem is változtak. Illetve igen változtak, de nem tűnik fel, mert hát találkoztam velük azért pár havonta hetente. A legnagyobb változáson a Manka ment át. Azt mondta a Csipa, hogy terhes, na de, hogy ennyire. Három héten belül szül. Hihetetlen. Ennyire "felnőni". Párszor megtapiztam a hasát, de nem éreztem semmit:( Azt mondta ott mozog, nyomjam meg, de hát nem mertem. Szóval csak ráraktam a kezem a pocakjára. Ja a méhész megszélesedett váll ügyileg. Ezen kívül nem nagyon változott semmi. Ugyan olyan hülye még mindig mindenki. A Taki még mindig 37 éves angol tanárnak néz ki, a Mátéka meg még mindig legalább ötször beszél a szarásról egy nap. Persze kétszer ilyen sűrűn szarik is. Azt nem tudom eldönteni, hogy mi a roszabb. Az, hogy az osztály egyik fele a RIO-ba ment vagy, hogy a másik fele haza. Nembaj. Csipa meg én meghódítottuk a Westbalkánt. Késöbb átjött a Karesz meg a Kovács is Gábort támogatva, szóval a végére egész "sokan" lettünk.
Másnap, illetve aznap Regina keltett. Szokásomhoz híven egy nagy kupac voltam egy nagyobb kupac tetjén. Jó úgy aludni, hogy nincs megágyazva, és csak úgy fekszem a sok párnán takarón. Azt, hogy persze megint minden tiszta nyál volt inkább nem írom ide:P
Este megtámadtuk a Mokka Cukát. Illetve támadtuk volna. Tízre mentünk, de gyakorlatilag még meg se nyitott. A sziget olyan volt mint a SZIGET. Ugyan azok a wc-k kint sok hasonló bódé mint agusztusban, csak a nagyszínpad nincs a helyén. Helyette számomra érthetetlen módon van egy nagy fa a rét közepén illetve a végén köd. Olyan selytelmes szellemes köd. Már csak a huhogás hiányzott. Megittuk a magunka hozott söröket, majd elindultunk emgnézni mi a helyzet. 11 elmúlt már, de nagyon kevesen voltak. Táncolni senki sem táncolt, és a zene sem volt valami egetrengető. Ebből kifolyólag elindultunk haza. Megbeszéltük, hogy visszajövünk ha nem lesz ilyen hűvös vizes minden, és késöbb jövünk. AKA utolsó hév.
Tegnap meg filmnapot tartottunk. Túl sokszor kezdett el esni hírtelen. Ismét meg kell állapítanom, hogy a Japánok betegek. Megnéztük a PAPRIKA című animet. Beteg álmok elevenedtek meg elöttünk. Persze nem bírták ki nem mutatni egy két mellet, meg rövid szoknáyba egy egy bugyit, de mindenkinek csak ajánlani tudom.
Most meg mi van? Itt ülök ebben az érdekesen légkondicionált teremben, és szenvedek. Mászkálni kéne meg forogni meg inni meg zenét hallgatni és forogni. Megint jó szar leszek. Nembaj. Nemsokára kezdődnek a fesztiválok. Kezdődnek a szabik. Elkezdek élni megint úgy ahogy kell.