Ma van az utolsó rendes napom itt, ebben a csoprotban. Nem megyek messze, de akkor is rosz. Furcsa. Hiányozni fog a pörgés a társaság a sok csrimpogás. Na jó az annyira nem, de az is valahogy hozzátartozott az egészhez. Nem is tudom, hogy hozzá lehet e szokni az ilyen változásokhoz. Olyan mint az iskola váltás ez egy picit. Már csak egy nagy tégla alakú iskolatáska kéne, fehér térdzokni és kék rövidnadrág. Igaz ez inkább beiratkozós style, de mind1.
Szóval most itt szenvedek, és félek. Azt sem tudom holnap hova kell mennem mit kell csinálnom, ki a főnököm. Semmit nem tudok. Csak vagyok.
Szóval most itt szenvedek, és félek. Azt sem tudom holnap hova kell mennem mit kell csinálnom, ki a főnököm. Semmit nem tudok. Csak vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése