Tolom magamba a pizzát...

...mert az jó nekem. Finom de legalább drága is. Nincs mese a kajáér meg kell dolgozni. Tegnap este egyből mikor hazaértem kellet volna írnom, mert akkor még valóban az események hatása aladt álltam, de aztán nem írtam mert egy műanyag minitehenet, rózsaszín tőgyekkel fényképeztem. De még mindig nem ittam el annyira az agyamat miről is akartam írni tegnap este. Lementem a Margit hídnál a hévmegállóba mert nekem ugye, mint köztudott arra kell hazamennem. Fél 11 múlhatott pár percel, és viszonylag teli is volt a megálló mert nemsokára jönnie kellet a HÉVnek is. Na most full teljes csend volt. Senki nem beszélt senkivel. Mindenki nyomott fejjel ült, állt és nem csinált semmit csak létezett. Azt is csak épp, hogy. Nagyon nyomasztó volt. Az egyetlen zajforrás én voltam, ahogy mászkáltam fel alá, és doboltam az ujjaimmal, illetve még egy lány füllhallgatóján át kiszűrűdő tuc tuc. Szar volt. Aztán a héven szintén mindeki csöndbe volt. Velem szembe meg egy olyan depis csaj ült, mikor leszáltam néztem nem ugrik-e a HÉV elé.

Hát nem ezért szeretem ezt a várost ez tutti.

Ma viszont elég nyugis napom volt, és végre megint otthon alszik nállunk Regina.
Lassan indulok is haza:)