Alvás vagy Kispál?

Érdekesen telnek mostanában a napjaim. Furcsa egyedül. Kell a program. Sok sok program. Ez a héten megegyzett a sok sok alkohollal. Egy héten 4szer berugni azthiszem nem is olyan rosz arány. Kicsit vissza kell vennem úgy érzem. Se a májamnak se a gyomromnak nem jó. No meg anyáméknak sem, hogy folyton arra kelnek, hogy a fiúk a wc-ben hány éppen. De valójában kellet ez most. Nem tudom miért de.

Hm hm. Teljesen értelmetlenül írok. Nem joh ez így.

Ma voltam megint teázni, meg vizipipázni. Ha minden jól megy idén elköltözök, és az első dolog az lesz, hogy veszek magamnak egy vizipipát. Annyira finom illatot tud produkálni, hogy na. Ma megcsinálhattam volna életem fényképét az oktogonon. Egy kb 80 éves bácsi hátratett kézzel meredten bámulta a playboy-os plakátot az egyik újságos bódé oldalán. Hihetetlen látvány volt.

Képekről jut eszembe, hogy a héten megint művésznek éreztem magam és csináltam pár képet.

A Keksz meg megházasodott. Durva dolog ez. Öregnek vagy túl fiatalnak kellen, hogy érezzem magam? Nem tudom. Viszont az esküvő zseniális volt. Teli volt punkokkal, oi emberekkel. Érdekes látványt nyújtottak, de a a hangulat jó volt nagyon.


Aludnom kelle rég ehelyett meg Kispált hallgatok. Ilyen kedvem lett. Nem tudom meddig bírom még, de most jó hallgatni Lovasi beteg szövegeit.