Hajnal

Korán keltem ma. Túl korán. Nem nekem való ez a reggel hatos műszak. Sőt szerintem embernek sem való, de hát...

Egyöntetűen megállapítottam én és jómagam, hogy reggel előjönnek a csúnya rozoga emberek. Leültem a hévre, és telivol emberi roncsokkal. Megvert csöves fognélkül jómunkásember, 450 kilós két széket elfoglaló jó illatú nők. Szóval volt minden, meg én is. Kómásan, és nyomottan. De aludni nem tudtam. Sorra szálltak fel a fiatalok akik még utolsó sörüket kortyolgatták. Belegondoltam, hogy én meg melózni megyek. Tragikus, drámai...
A villamoson gyorsan szereztem egy ülőhelyet. Csúnyán néztek rám, de gondoltam magmaba, hogy basszátok meg én dolgopzni megyek ti meg haza aludni. Szóval maradtam a helyemen és bambultam ki az ablakon. Perverzül jól nézett ki a nap, illetve a felhők. Ilyenkor persze nincs nállam a fényképezőgép. Nem mindha tudtam volna csinálni rendes képet a mozgó villamos ablakán keresztül. Le kellet volna ahoz szállnom a Margit-szigetnél. Úgyse történt volna meg. Mindig sietek. Pedig mennyi jó pillanatot tájat színt formát látok. Persze ha csinálnék képet akkor is csak én látnám szerintem, meg nem tudom.

Ma este buli. Nem is tudom kik mikor hányan jönnek de reménykedek jó lesz, illetve, hogy egybe marad a lakás. Tegnap voltam vásárolni a madaras tescoba. Vettem húst kolbászt, szóval sok sok sütni valót. Vettem még görögdinnyét is. Idén először ettem. Furcsa volt, mert finom volt, nem is víz ízű de még nem az igazi. Aztán szivem csücskével játszottunk egy kis starcraftot. Még bele kell jönnie de már egész jól megy neki. Főleg, hogy alig játszott ilyet, sőt első RTS game amit valaha játszott. Na majd.