szerda, május 31, 2006

Emberek

Micsoda költői cím. Hihhetetlen micsoda érzékeny egy lélek vagyok...

A lényeg, hogy ma vicces mindeki. A HÉV-en beszól egy csávó, hogy nem szereti hallgatni ahogy rágózom. Mondtam neki, hogy az élet kegyetlen. Mi a fasz köze van. Idéznék a Puszítót című filmből. Igen mély szántású

"Ha zöldrefestett farokkal mászkálni az utcán akkor zöldre festett farokkal mászkálok"

Valahogy így van. Erre mikor száll le mindenki, egy gimis gyerek valahogy nem akart leszállni a HÉV-ről, ezért összehúzva megállt középen, hogy elférjenek mellete. Egy valmi jómunkás ember öreg meg beszól neki, hogy biztos kilökték a sorból mikor az észt osztották. Szegény gyerek köpni nyelni nem tudott. Milyen bunkó. Nem száll le, és nyomorog az út hátralévő részén, csak azért, hogy az öregnek kényelmeseb legyen. Elcsökönyösöd pöcsök. Beszűkült látáskör. Éljen a Magyar társadalom. Nyaff...

Nincsenek megjegyzések: