Multhét utolsó három napján Prága instantot verzióját kóstolhattuk meg.
Szép volt tömény, alkoholban és fényképekben gazdag.
Odautunk viszonylag nyugodt volt. A vártál kb 40 percel késöbb indultunk. Mielött elindult a busz lehúztak minket még 2000 Ft. -al az Euro árának növekedésére hivatkozva, és elmagyarázták hogyan is muködik ez az ogen komplikált karfa és ülés. A fantasztikus túravezetonk közölte, hogy elöbb érünk a tervezettnél Prágába, mert a kastély amit meg akartunk látogatni nincs nyitva külömbözo okokból. A Határhoz érve csöppet megurott Szivem csücske és az én pulzusom is. Ez annak volt köszönheto, hogy Babámnak nem volt és még mindig nincs is személyije, csak idéglenes. Nem voltunk egészen biztosak benne, hogy átengednek vele a határon de szerencsére nem volt semmi gond. Meg se nézte senki. Simán áthajthattunk a határon. A Cseh Szlovák határon már felszállt egy határor. Érdekes fejeket vágott miközben Regina új és idéglenes illetve régi de lyukas semélyijét nézegette. Pár másodperc gondolkodás után visszaadta mindkettot majd továbbment. Megkönnyebbülés happynes meg minden volt akkor.:)
Az út további része nem volt valmi izgi. Vetítettek valmi szar dvd-t azt szép lassan megérkeztünk Prágába. Illetve néha voltak még gondok az orientációval. Tettünk még egy pár kört a városba, mire megtaláltuk a szállást. Persze a szállással is voltak gondok, mert nem mindenkinek jutott itt szoba, csak egy másik hostelben. A mi szobánk tiszta volt kultúrált és volt saját fürdoszobája is. Miután elfoglaltuk a szállást nekiindultunk a városnak keresni valamilyen éttermet, ahol csillapíthattuk étvágyunkat.
Azthiszem a kaja kiválasztásánál nem mindenki járt sikerrel.
Balázs kajája

Én kajám
Azthiszem én jobban jártam:) Ezekután elindultunk kocsmatúrázni. Az eso sajnos esett, de hát ez is hozzátartozik Prágához. Mivel a villamossal rosz irányba mentünk kénytelenek voltunk megismerni Prága Kobánya Kispestjét. Érdekes környék érdekes emberekkel. Mikor megjelent 10 Roma fijatal úgy gondoltuk jobb lenne ha most már itt lenne a villamos ami visszavisz minket a város szívébe. Szerencsére nem történt semmi. Miután megérkeztünk végre az óváros közepébe, utunk egy kivülrol elég hangulatos kocsmába vezetette ahol egy középkorú férfi gitárján poprock számokat énekelt. Mikor bementünk azt vettük észre, hogy sajnos nincsen hely. Ekkor valaki észrevette, hogy vezet még lefelé lépcso. Le is mentünk ahol egy sokkal "lehangolóbb" volt. Szar zene szólt az asztal agadt és nedves volt az étlap meg a szó szoros értelmében rohadt. Egy sör elfogyasztása után meg is insultunk a következo kocsmába. Itt sajnos megtapasztaltuk azt amitol sokan óvtak. Felszámoltak minden egyes pohár, korsó alkoholra 20 korona service díjat. Hogy pontosan mit is foglal ez magába azt megmondani nem tudták illetve azt sem miért nincs ez sehol feltüntetve az étlapon. Itt Balázsna sikerült magára önteni az asztal tartalmát gyertyával egyetembe. Gyönyöru látványt nyujtott a fehérré keményedet vijasz a nadráhján:D Ezekután hulla fáradtan megindultunk hazafelé.Másnap következett a fényképezés napja. Nekivágtunk a városnak heten mint a gonoszok (Copyright owned by Gini)
Tömény városnézés következett. Mint minden jó túrista megnéztük a Venczel teret illetve a legtöbb látványosságot, illetve szuvenír boltot. Itt készült sok sok kép olyan dologról amirol nem tudom valójában micsoda.:( Igaz ezért még nem veszít szépségébol a szobor vagy épület. Itt volt bazárnézés kolbász evés minden jó. Szivem csücske vett egy hamburgert ketchup és majonéz nélkül. Szóval megint jól lehúzták a Magyar túristákat. Össze vissza bolyongtunk a városba míg végül eljutottunk a Károly hídig.

Károly híd
Itt fel is mentünk az elötte lévo torony tetejére. (Sajnos ennek sem tudom a nevét.) Innét sikerült pár képet csinálni az egész városról illetve a lent elhaladó emberekrol, ahogy a gini mondaná a Hangyákról.

Hangyák
Ezután hazamentünk lepihenni egy picit. Az útun hazafelé beugrottunk még egy Tescoba melyet "sohase" találunk meg ha a Gini nem kiabálja szét a villamosba tizenötször. Ennek persze az egész villamos örült.:)
Otthon megkaptam az ajándékom az egy éves évfordulónkra a szivem csücskétol. Ugyanis 15.-én lettünk egy évesek. Nagyon rosszul éreztem magamat, mert hogy én nem vittem ajándékot. Ez nem azért van mert elfelejtettem az évfordulónkat, csak nem akartam olyan karkötot venni amelyik nem tetszik Szerelmemnek. Látszik, hogy egy húron pendül az agyunk mert én nyakláncot kaptam tole. Remélem nem nagyon volt csalódott, illetve attól félek nagyon az volt, de nem mertem venni semmit magamtól. Ezért is megyünk ma délután karkötot venni:)
Kis piheno után elmentünk megint keresni egy kajáldát, hogy megvacsirázhassunk. Találtunk is egy hangulatos kis kocsmát. Mindenki megrendelte a vacsoráját. Mikor kihozta a pincér Márknak mondta, hogy a lasagneje még egy perc. Kérdeztük hol marad Anna és Gini rántott sajta, illetve az evoeszköz. Mondta, hogy jaj elfelejtette, mindjárt hozza. Evoeszköz jött is azonnal a Márk lasagne-je azomban nem. Mi már megettük a mi részünket mikor megjött a lasagne és a mi kérdésünk, hogy a rántott sajta most megint hol marad? A pincérno közölte, hogy megint elfelejtette és, hogy kérjük-e még. Ekkor Anna kisebb rohamot kapott, és mondta, hogy nem kérik. A borravaló nélküli fizetés után távoztunk. Hazamentünk megint, most azonban nem pihenni, hanem a Tescoban vásárolt, és az otthonról hozott alkoholok elfogyasztása érdekében. Ketto három óra alatt ez sikerült is. Ekkor a társaság nagy része köztük Szerelmem elég illuminált állapotba került. Sajnos ez nekem nem sikerült. Úgy néz ki megint szivacs napom volt. Megint nekiindultunk a városnak, hogy megnézzük a Venczel tér alatti klub-okat, disco-kat. Ez nem jött össze sajnos. Szerintem azért mert nem is voltak ilyenek. Csak 2 disco volt az utcába de se árban se stílusban nem voltak megfeleloek. Reginának ekkor már nagyon megeredt a nyelve és csak úgy áradtak belole az angol szavak. Ez csak egy dolgot jelenthet. Csak fél angolul beszélni, mikor józan. Mindenféleképpen funky klub-ba akart menni szivem. Sajnos vagy szerencsére nem is tudom, ez nem valósult meg. Kevés bolyongás után megint elindultunk haza. A villamos már persze nem járt, mert késo éjszaka volt. Csöpögo esőbe nekivágtunk hát gyalog. Az út felénél felugrottunk egy villamosra ami szerencsére hazavitt. Valószínuleg ez volt a Magyar 923-as busz Cseh megfeleloje:)
Másnap korán reggel kelés volt mert indultunk megint haza. Persze elötte még meg kellet reggelizni. A reggelit egy az 50-es éveit taposó no hozta már szombaton is, és most is. Angolul annyit tudott, hogy "Excuse me. Tea, coffe, orange juice?" Ezt minden eggyes alkalommal megkérdezte mikor odalépett egy olyan asztalhoz ahová leüllt valaki új. Frenetikus volt ezt a gyönöru mondatott 20 másodpercenként hallgatni.
Reggeli után még egy gyors összepakolás, és indultunk is. Igaz nem haza, hanem még elmentünk egy kisvárosba.
Templom
Itt is beültünk egy kis kocsmába megebédelni. Az árak korrektek voltak és az étel is finom volt. Szóval szerintem nem volt semmi ok a panaszra. Ezt a többijek nem így látták. Ez volt az egyik legzavaróbb dolog az egész kirándulásba, hogy folyton panaszkodtak. Semmi nem volt jó. Ennyira csak nem lehetek öreg. Vagy nem is tudom, hogy ez a korral jár-e. Szóval türelmetlenek voltak nagyon és mindenbe a hibát keresték. Na nembaj majd...:)
Ezután még elmetünk a világ egyik legmorbidabb helyére, a Csontkápolnába. Életmebe nem láttam még ennyi csontot.

Csontok
Itt is beültünk egy kis kocsmába megebédelni. Az árak korrektek voltak és az étel is finom volt. Szóval szerintem nem volt semmi ok a panaszra. Ezt a többijek nem így látták. Ez volt az egyik legzavaróbb dolog az egész kirándulásba, hogy folyton panaszkodtak. Semmi nem volt jó. Ennyira csak nem lehetek öreg. Vagy nem is tudom, hogy ez a korral jár-e. Szóval türelmetlenek voltak nagyon és mindenbe a hibát keresték. Na nembaj majd...:)
Ezután még elmetünk a világ egyik legmorbidabb helyére, a Csontkápolnába. Életmebe nem láttam még ennyi csontot.

Csontok
Erről írni nem is nagyon tudok mit. Azthiszem a képek magukért beszélnek. A hazaút további része minden komplikáció nélkül lezajlott, ha attól eltekintünk, hogy a buszsofor öt-hatszor tévedt el. Kilenc körül érkeztünk meg a Batthyány térre.
A hétfoi nap annyiból állt, hogy meglocsoltam Anyámat és bejöttem 18:00-ra dolgozni. Azóta is itt ülök és bámulom a sok sok monitort. Már csak 3 óra szenvedés és mehetek haza.
Még pár kép amire különösen büszke vagyok:
A hétfoi nap annyiból állt, hogy meglocsoltam Anyámat és bejöttem 18:00-ra dolgozni. Azóta is itt ülök és bámulom a sok sok monitort. Már csak 3 óra szenvedés és mehetek haza.
Még pár kép amire különösen büszke vagyok:











3 megjegyzés:
na újra megpróbálok kommentelni, hátha sikerül. szal balról jobbra: Márk, Anna,Balázs, ANDI, Gini, Regina, Én. :)
igaz igaz. Sorry mint látod 2kor hajnalba írtam. Rögtön javítom.
Ja és Andi, boldog névnapot.
Megjegyzés küldése