Éjszakai műszak 1.

Brrr. Elég sokmindent kellene írnom. Az első dolgo ami az imét ért sokként az egy rég nem látott "ismerős". Szóval mint mondtam, elméletileg ma lett volna az eredményhírdetés, vagyis ma kellet volna megtudnom megkaptam e az állást vagy sem. Mivel semmi infó nem jött egész nap se telefonon se mailen gondoltam megpróbálom kideríteni telefonon, mi lehet a helyzet. Gonodltam felhívom a "Titkárnőmet:DD" mivel ő is megpályázta az állást hátha ő már tud valamit. Megnéztem a telefonomba tudod-e a számát. Találtam is egy Anitát akit tüstént hívtam is. Sajnos lenyomott. Azt hittem épp valamilyen ügyféllel beszél és azért nem veszi fel majd visszahív, mikor végzett. Hívni nem hívott, viszont kaptam egy SMS-t tőle, hogy azért nem tudta felvenni a telefont, mert épp egy babát altatott. Csöppet meglepődtem ezen az SMS-n tudván, hogy férjnél van de gyerek multhéten még nem volt. El is kezdtem gondolkodni, hogy biztos jó Anitát hívtam én? Ha nem akkor valyon kit hívtam? Reginának is mondtam, hogy biztos számot hívtam? Aztán el is felejtettem. Egészen mostanájig. Mivel bent cücsülök munkahelyemen és nincs mit csinálni, gondoltam megnézem a mail-jeimet. Láttam, hogy wiw-en ismerősnek jelöltek. Úgyse néztem ma még az oldalt meglesem ki is lehet az. Anita volt az. Most már tudom is honnét ismerem, volt osztálytársam ismerőse barántője. Azthiszem bejöttem neki annak idelyén. Who knows lehet még most is. Ellenálhatalan személyiségemnek köszönhetően:D
Szóval kiderült végülis kit is hívtam fel, ki is altatott kisbabát, és egyébként is. Az viszont nem derült ki, hogy mi lett az állással.
Szegény lányt teljesen el is felejtettem, pedig nem volt olyan rég, hogy találkoztunk volna. Szalad az idő.
Na írnom kell ám mást is. Az egyik dolog az szintén most történt. Pontosabban mondva pont mikor írtam ezt a bologot. Megjelent egy ember a terembe. Hogy ki az mi az nem tudom. Nem is mondott semmit, csak odament az abalkhoz és beállt a "függöny" mögé, és bámult kifelé. Csöppet pszihópata viselkedés. Már csak a kés hiányzott a kezéből.
Na és most jöjjön a tegnapi nap:)
Sikeresen aludtam 2ig. Regina kitalálta menjünk GYROS enni. Ha így folytatja, olyan lesz mint a Gini. Gyros függő. Ezt nem hagyhatom. Mondta, hogy együk együt ezért elmentem a Jászaira, mert csak ott van ám megfeleő gyros, csak ott lehet kapni juh-ból készült gyrost. Szóval utaztam 1 kicsit a városba, persze megint otthonhagytam a fényképezőgépemet, pedig tök szépen sütött a nap. Mikor jöttem át a Margit-hídon pont egy uszáj úszott le a Dunán. A fény megtört a hullámokon, meg ott volt a Parlament is. Szóval jó kép lett volna. Úgy ahogy elképzeltem, volna. Persze megvalósítani nem tudtam volna. Világítást nem tudtam volna megcsinálni, szinekkel is biztos gond lett volna, perspektíva és vágás is szar lett volna, szóval még halvány másolata sem lett volna a kép az elképzeléseimnek. Miután hazamentünk még pihiztünk picit azt jöhettem dolgozni:((((
Ez leginkább azért elszomorító, mert Szivem csücske közölte, hogy holnap megy edzeni és nem jön át délután se. Ez annyit tesz, hogy majd csak szerda este láthatom megint.

Viszint megyünk Párizsba.

(Nagyon csaponganak a gondolataim, látszik nagyon ráérek, nagyon szétszórt vagyok)

Szivem csücske megtalálta az ideális időpontot. Sajnos nem tudom akkor elvinni, mikor terveztem mert akkor túlságosan drága lenne. (Az egy éves évfordulónkon) Ezért májusba megyünk csak másfél hónappal késöbb. 25-én csütörtökön megyünk és szombaton jövünk vissza. Már nagyon várom. Vennem kell egy 512 es vagy inkább 1 gigás kártyát a fényképező gépbe, mert a notebookot nem akarom vinni. Megyünk Disneyland-be megmászzuk az Eifel tornyot, és azt hiszem minden más klisét is teljesíteni fogunk.

Visszatérve munkehelyemre, ez az éjszaka nem is volt annyira rosz mint gondoltam. A bkv-s gyerekkel egész jól eldumálta, illetve játszottunk is 1 2 órát. Annyira nem voltam egyedül mint gondoltam. Aludni így sem tudtam sajnos (FUK JU ALSAP), de leglább nem unatkoztam annyira. Enni sem ettem amit most már kezdek is megérezni, de azthiszem a hazaútig kibírom. Majd a Margit-hídnál eszek 1 hambit. Szóval ennyit a melórol.

Még egy dolog. Azthiszem ez már az utolsó. Ha nem akkor úgyis írok még, hisz ráérek. Szóval most már hivatalosan is star vagyok. Készült rólam star foto is. Ezt természetesen exibicionista énemnek köszönhetően itt is bemutatom. Íme:

Azthiszem a kép magáért beszél. Az iagzat megvalva, nem emléxem már mindenre a koncertből, persze erre még igen, de a hangulatot nem is lehetne jobban megragadni mint ezen a képen. Az, hogy pont én vagyok rajta még jobbá teszi a dolgot. Persze csak nekem. Azthiszem egy igazán jól sikerült kép. Ezennel is gratulálok a fotósnak. Illetve az Együttesnek is.

Na azthiszem már elég. Ha lesz valmi úgyis írom még.